Tovább a tartalomhoz
Tudástár

Kiterjesztés vektoros és mátrixos elemtípusokra

A többi elméleti oldal az érthetőség kedvéért olyan válaszokkal mutatja be az elemzést, amelyek egyetlen egész számból állnak. A valódi kérdőíveknek azonban gazdagabb válaszokra is szükségük van: részválaszok listáira (vektorokra, például egy kérdéscsoportra) és rácsokra (mátrixokra). Ez az oldal azt mutatja be, hogyan vihető át rájuk az elérhetőségi elemzés, a megszorítások vizsgálata és a függőségelemzés, valamint hogy mit ellenőriz az Askalot statikusan és mit a kitöltés idején. A kiterjesztett ellenőrzési keretrendszer az ICAI 2026 konferencián (13th International Conference on Applied Informatics) bemutatott, lektorált tanulmányban jelent meg, a konferenciakötet 227–243. oldalán, doi:10.17048/icai.2026.227.

Miért van szükség összetett típusokra

Szekció neve “Miért van szükség összetett típusokra”

Számos kérdésformátum nem írható le egyetlen egész számmal:

  • Rangsoroló kérdések: „Kérjük, rangsorolja ezt az 5 funkciót fontosság szerint (1 = legfontosabb, 5 = legkevésbé fontos)”. A válasz egész számok listája, amelyben minden rangsorszám pontosan egyszer szerepel.
  • Többszörös választású kérdések: „Jelölje be az összes tünetet, amelyet tapasztalt”. A válasz azt rögzíti, mely lehetőségeket jelölték be.
  • Elosztási kérdések: „Osszon el 100 pontot e 4 kategória között aszerint, mennyire fontosak egymáshoz képest”. A válasz olyan lista, amelynek értékei együtt a teljes összeget adják ki.
  • Rácskérdések: „Értékelje az egyes termékeket a következő szempontok szerint egy 1-től 10-ig terjedő skálán”. A válasz olyan rács, amelyben termékenként egy sor és szempontonként egy oszlop van.
  • Korrelációs mátrixok: „Jelölje, milyen erős a kapcsolat az egyes tényezőpárok között”. A válasz olyan rács, amelynek szimmetrikusnak kell lennie.

Ezek a formátumok olyan preferenciákat, többdimenziós értékeléseket és kapcsolatokat ragadnak meg, amelyeket az egyetlen értékű kérdések nem tudnak kifejezni.

Minden elem válasza három alak egyikét ölti.

  • Skalár: egyetlen egész szám alsó és felső határral.
  • Vektor: rögzített számú egész szám, mindegyik saját alsó és felső határral.
  • Mátrix: rögzített számú sorból és oszlopból álló egészszám-rács, minden cella saját alsó és felső határral.

Egy elem válaszára az alakjától függetlenül ugyanúgy hivatkozunk. Vektornál egy összetevőt a pozíciója választ ki, mátrixnál egy cellát a sora és az oszlopa. Az elő- és utófeltételek egységesen írhatók, és szükség esetén az egyes összetevőkre is hivatkozhatnak.

Kiterjesztett értékkészlet-megszorítások

Szekció neve “Kiterjesztett értékkészlet-megszorítások”

A Kérdőívelemzés oldalon bemutatott alapmegszorítás közvetlenül kiterjeszthető: a vektor értékkészlete az egyes összetevőire vonatkozó korlátok, a mátrixé pedig az egyes celláira vonatkozó korlátok összessége. Az alapmegszorítás továbbra is az összes elem értékkészletének együttese.

Elő- és utófeltételek összetett típusokkal

Szekció neve “Elő- és utófeltételek összetett típusokkal”

Az összetevők elérése a feltételekben

Szekció neve “Az összetevők elérése a feltételekben”

Az elő- és utófeltételek az egyes összetevőket is olvashatják:

  • Vektor összetevőjének elérése: például olyan előfeltétel, amely azt vizsgálja, hogy egy kérdéscsoport második válasza meghaladja-e a 3-at.
  • Mátrix elemének elérése: például olyan előfeltétel, amely egy mátrix egyik celláját egy másik mátrix egyik cellájával veti össze.
  • Összesítő műveletek: a feltételek az összetevők összegét és más összesítéseit is használhatják.

Az alábbi minták mindegyikének pontos formális megfogalmazása van. Az, hogy az Askalot hogyan ellenőrzi őket, az elemtípustól függ: a mátrixmintákat (szimmetria, rögzített összeg, különbözőség) a Z3 statikusan ellenőrzi, a vektormintákat (rangsorolás, elosztás) pedig a válaszadó beküldésekor érvényesíti a rendszer – lásd: Megvalósítási megjegyzések.

Adott számú lehetőséget tartalmazó rangsoroló kérdésnél az utófeltétel jellemzően megköveteli, hogy minden érték 1 és a lehetőségek száma közé essen, és hogy minden érték különböző legyen, így minden rangsorszám pontosan egyszer szerepel.

Elosztási kérdésnél az utófeltétel megköveteli, hogy az értékek összege kiadja az elosztandó teljes mennyiséget (például 100 pontot), és hogy minden érték nulla vagy annál nagyobb legyen.

Korrelációs vagy kapcsolati mátrixnál az utófeltétel megköveteli, hogy a j-edik sor k-adik oszlopában lévő cella megegyezzen a k-adik sor j-edik oszlopában lévővel, az átló feletti minden párra.

Elérhetőségi elemzés összetett típusokra

Szekció neve “Elérhetőségi elemzés összetett típusokra”

Az Elő- és utófeltételek oldalon bemutatott elérhetőségi elemzés változatlanul átvihető: a megoldó ugyanazokat a kérdéseket kapja, csak gazdagabb feltételekről.

Függőségi gráf összetett típusokkal

Szekció neve “Függőségi gráf összetett típusokkal”

A Függőségelemzés oldalon bemutatott függőségigráf-építés az összetevőkre való hivatkozásokat elemszinten követi:

  • Egy elem akkor függ egy vektoros vagy mátrixos elemtől, ha az előfeltétele a válaszának bármelyik összetevőjét olvassa
  • Vektor esetén bármelyik összetevőjére való hivatkozás létrehozza a függőséget
  • Mátrix esetén bármelyik cellájára való hivatkozás létrehozza a függőséget

Így a ciklusfelismerés és a lefedettségelemzés összetett típusokra is helytálló marad.

1. példa: munkavállalói elégedettségi kérdőív

Szekció neve “1. példa: munkavállalói elégedettségi kérdőív”

Kérdőív, amely több dimenzió mentén méri a munkavállalói elégedettséget, feltételes követőkérdésekkel.

A kérdőív szerkezete:

  • 1. elem: „Értékelje a munkával való elégedettség 5 szempontját 1-től 10-ig terjedő skálán”: 5 egész számból álló vektor, amely a javadalmazást, a munka és magánélet egyensúlyát, a vezetést, a szakmai előrelépést és a munkakörnyezetet fedi le.
  • 2. elem: „Részletes kérdések a problémás területekről”: akkor kérdezzük, ha bármely szempont 5 alatti értékelést kap (az elégedetlenségi küszöb).
  • 3. elem: „Rangsorolja a problémás területeket a fejlesztés prioritása szerint”: olyan vektor, amely csak az alacsonyra értékelt szempontokat tartalmazza, és ugyanazon feltétel mellett kerül sorra, mint a 2. elem.
  • 4. elem: „Osszon el 100 pontot a szempontok között fejlesztési prioritásuk szerint”: 5 egész számból álló vektor, ugyanazon feltétel mellett kérdezzük, és az értékek összegének 100-nak kell lennie.

Fő jellemzők:

  • Vektoros elemek a többdimenziós értékelésekhez
  • Vektorösszetevők küszöbértékein alapuló feltételes logika
  • Elosztási megszorítás, amely biztosítja, hogy az összeg 100 legyen

2. példa: termék-összehasonlító mátrix

Szekció neve “2. példa: termék-összehasonlító mátrix”

Piackutatási kérdőív, amely több szempont szerint hasonlítja össze a termékeket.

A kérdőív szerkezete:

  • 1. elem: „Hasonlítson össze 4 terméket 6 szempont szerint (0–100-as skála)”: 4 × 6-os mátrix, amelynek sorai az A, B, C és D termék, oszlopai pedig az ár, a minőség, a dizájn, a támogatás, az innováció és az ár-érték arány.
  • 2. elem: „Követőkérdés a tökéletes pontszámú termékekről”: akkor kérdezzük, ha bármely termék minden szempont szerint 100 pontot kap.
  • 3. elem: „Válassza ki az egyes szempontok szerint legjobb terméket”: 6 termékindexből (A, B, C vagy D) álló vektor, amelynek utófeltétele megköveteli, hogy minden bejegyzés az adott szempont szerint legmagasabb pontszámú terméket nevezze meg.

Fő jellemzők:

  • Mátrixos elemek a kétdimenziós összehasonlításokhoz
  • Egymásba ágyazott „bármely” és „minden” műveletet használó előfeltételek
  • Egy mátrix összesítéseiből származtatott vektor

A megszorítások számának növekedése összetett típusoknál

Szekció neve “A megszorítások számának növekedése összetett típusoknál”

Az összetett típusok sokkal több megszorítást eredményeznek, mint a skalár elemek:

  • Egy k összetevős vektor k értékkészlet-megszorítást eredményez, összetevőnként egyet.
  • Egy m sorból és n oszlopból álló mátrix m × n értékkészlet-megszorítást eredményez, cellánként egyet.
  • Egy k értékre vonatkozó különbözőségi megszorítás értékpáronként egy egyenlőtlenséget eredményez, összesen k(k − 1)/2-t.

Szimmetrikus mátrixnál, például korrelációs mátrixnál, a megszorításrendszer kihasználhatja a szimmetriát: csak az átló feletti celláknak kell saját megszorítás – feleannyi, mintha minden párt mindkét irányban megadnánk –, a többit az utófeltétel érvényesíti.

Futás közben minden elem kimenete a három alak egyikét ölti:

  • Integer: skalár kérdések (egyetlen érték).
  • List[Integer]: vektoros kérdések. A rangsorolások és elosztások részválaszok listáját adják (QuestionGroup). A többszörös választású Checkbox válaszát a rendszer tömörebben, egyetlen egész számban, bitmaszkként tárolja (a kiválasztott lehetőségek kettőhatvány kulcsainak összegeként), nem pedig explicit bináris vektorként.
  • List[List[Integer]]: mátrixos kérdések (rácsok, összehasonlító táblázatok, korrelációs mátrixok).

Ezek az alakok abban különböznek, hogy logikájuk mekkora része bizonyított statikusan, és mekkora részét érvényesíti a rendszer a válaszadó beküldésekor – ezt a fontos különbséget a fenti általános modell önmagában nem fejezi ki:

  • A skalár és a mátrixos elemeket a rendszer közvetlenül Z3-ban kódolja. A skalár elemből egyetlen egész változó lesz; a mátrixos elemből cellánként egy egész változó, sor és oszlop szerint indexelve. A kanonikus listaértelmezés (comprehension) formájában írt mátrix-utófeltételeket – szimmetria, rögzített összegű elosztás, valamint rangsorolás / különbözőség – a rendszer a build során cellánkénti klózokra bontja ki, és ugyanazzal az elérhetőségi és teljesíthetőségi elemzéssel vizsgálja, mint a skalár elemeket (lásd: Átfogó ellenőrzés).
  • A vektoros elemeket is válaszonként kódolja a rendszer. A QuestionGroup minden válaszából egy egész változó lesz (Range-csoportnál egy alsó/felső pár), így az egyetlen választ olvasó, illetve a válaszokat sum, any vagy all segítségével összesítő feltételt ugyanaz az elérhetőségi és teljesíthetőségi elemzés vizsgálja. Az elemzés a válasz hiányának mindkét módjával számol: a teljes csoport a beküldésig megválaszolatlan (az előfeltétele kihagyta, vagy megjelent, de üresen maradt), egy megválaszolt csoportban pedig egyes válaszok üresek maradhatnak. Azokat az összetevő-hivatkozásokat, amelyeket az elemző nem tud ábrázolni – az értékként összehasonlított teljes lista, a válaszok halmaza (a rangsorolás különbözősége), a Rosterben vagy korlátozott Groupban lévő csoport, a kódblokk által írt csoport –, a rendszer az érintett elemen lefedettségi résként (coverage gap) jelzi, így a szerző pontosan látja, mely megszorítások estek vissza futásidejű érvényesítésre ahelyett, hogy csendben elvesznének (lásd: QML szintaxis útmutató).

Röviden: ez az oldal az összetett típusok közös modelljét írja le. Az Askalot a fenti formáknál a mátrixos és a vektoros elemek ellenőrzését egyaránt statikusan végzi el; a jelzett réseket az adatgyűjtés idején ellenőrzi. A függőség- és ciklusfelismerés ezzel szemben mindkettőt egységesen kezeli – egy vektoros vagy mátrixos elem bármely összetevőjére való hivatkozás elemszintű függőségi élt hoz létre (ahogyan fent, a Függőségi gráf összetett típusokkal részben olvasható), mivel a rendszer a függőségeket az elem azonosítója alapján oldja fel, függetlenül attól, hogy a hivatkozás melyik összetevőre mutat.